Házszentelés a Szent Erzsébet otthonban

Szerző: Fekete Zsuzsánna

Házszentelést tartottak tegnap a Szent Erzsébet Társulás által működtetett gyermekotthonban. Az árvaház 11 évvel ezelőtt jött létre, jelenleg 35 gyereket gondoznak Marosvásárhelyen és Marossárpatakon. Pál atya Isten áldását kérte az otthon lakóira és a bővítési tervekre, mivel idén építkezésbe fognak.

A Szent Erzsébet Társulást Bakó Béla Pál ferences szerzetes alapította 11 évvel ezelőtt azzal a céllal, hogy felkarolja az elhagyott vagy elárvult gyerekeket, hogy családias környezetben nevelkedjenek. Az első házat 2007-ben vásárolták meg Marosvásárhelyen, azóta több otthon is működik a megyeszékhelyen és Marossárpatakon. Összesen 35 gyereket gondoznak, a legkisebb 3, a legnagyobb 19 éves. 

 „Nyilvánvaló, hogy ebben a tevékenységben az utóbbi tíz évben ott voltak a nehézségek, a megpróbáltatások is, de ez most marad mögöttünk, előttünk van a cél, előttünk van az, hogy tudjuk mit akarunk, mi a rendeltetésünk és ezek a gyerekek is, amint veszem észre és amint tapasztalom jól érzik itt magukat.” – nyilatkozta Bakó Pál ferences szerzetes.

A nevelők számára az otthon jelenti a második családot, hiszen itt töltik idejük nagy részét. Bevallásuk szerint hivatásukban az a legnagyobb elégtétel, hogy szeretnek és a gyerekek viszontszeretik őket. Simon Ildikó nevelő szerint a kezdet volt a legnehezebb.

 „Egyszerre jött 5 gyerek, közülük 4 gyerek 3 éves volt, akik sem szobatiszták nem voltak, sem beszélni nem tudtak. Hát nem volt könnyű, de odafigyeléssel, szeretettel sikerült ezeket a nehézségeket kiküszöbölni persze a Pál atya segítségével is.” – nyilatkozta Simon Ildikó nevelő.

A házszentelés alatt Isten áldását kérték a ház lakóira és a célokra, hiszen Pál atya kifogyhatatlan, ami a terveket illeti.

„Bővíteni szeretnénk ezeket az épületeket, például ezt is, ahol most vagyunk és Sárpatakon is, hiszen ott is van 4 házunk, igazából ott van a gyerekek zöme. Szeretnénk a négy ház udvarára, ez elég nagy udvar, egy közös termet, ahol össze tudunk gyűlni mind a 35-en, hiszen jelenleg ennyien vagyunk.”

A gyerekek iskolába járnak és mesterséget tanulhatnak, addig maradhatnak az otthonokban, amíg szükség van rá, ahogy az atya fogalmaz „amíg megkerül a helyük az életben”.